2012. március 2., péntek

Túl kedves

A másik észrevétel, ami az óvónőkben felmerült Áronnal kapcsolatban az volt, hogy Áron túl kedves. Igen, pontosan így fogalmazott Abira. Azt azért kevéssé értettem, hogy ez miért egyfajta problémaként van tálalva, és mindjárt nagyon együtt is éreztem velük, hogy el kell viselniük nap mint nap "túl kedves Áront". Igazából ők arra szeretnék terelgetni Őt, hogy időnként konfrontálódjon, mondjon ellent más gyereknek, ha valami nem tetszik neki. Játsszon többször vezető szerepet a játékokban. Észrevétel volt még, hogy ha hívják játszani, akkor is megy, ha az adott gyerekhez, vagy játékhoz nincs akkora kedve. 
Én nagyjából mindegyik észrevételt túlzásnak érzem, mert igenis konfrontálódik, ha a helyzet megérett rá. Igen, sosem verekszik, akkor sem üt vissza, ha őt bántják, csak mélységesen felháborodik, és maximum ráordításos technikát alkalmaz. Nem hiszem, hogy ezen változtatni kellene, mert az nem Ő lenne. Ha valamihez nincs kedve, akkor azt igenis megmondja, és amikor valaki hívja játszani, akkor nyilván azért megy, mert van kedve hozzá mégiscsak. Elmondtam Abirának, hogy Áron máshogyan szocializálódik itthon, ezért jöhetett létre ez a kis "rendellenesség". Abira meglehetősen hitetlenkedve fogadta, hogy Áron és Lévi még soha nem ütötték meg egymást, ha nézeteltérésük támad, az maximum nyekergés formájában manifesztálódik. Akkor Abira megkérdezte, hogy ez a tulajdonság vajon melyikünk örökítette a fiúkra, mindjárt nagy egyetértésben rá is kentük Danira az egészet.
Mindenesetre én azt gondolom, hogy ezek valóban problémaként merülhetnének fel, ha Áron egyebként egy visszahúzódó, önbizalomhiányos gyerek volna, de erről még nyomokban sincs szó. Roppant népszerű a csoportjában, magabiztos, az önbizalma pedig hála a folyamatos táplálásnak a papája részéről, meg az enyémről is, kifejezetten egészségesnek mondható. Egyszerűen csak szelíd, megválogatja a harcait, tudja, hogy vannak dolgok, amikben nem érdemes konfrontálódni. És nem akarja a barátait megbántani.

Éppen a napokban mesélt Sixtennel, a kis vadóc 5 éves barátjával kapcsolatban egy történetet:

"Mama, annyit beszéltem Sixtennek Liliről, hogy Sixten azt mondta, ő is szerelmes akar lenni Lilibe. De én ezt nem akarom, meg azt sem, hogy Sixten szomorú legyen, úgyhogy inkább rossz címet és kapukódot adtam neki."

Hát, ilyen kisfiú Áron, és igazából nekünk nagyon bejön. Nem változtatnánk rajta semmiképpen.

2012. március 1., csütörtök

Számolás

Áron óvodájában a napokban volt egyfajta elbeszélgetés az óvónővel Áron elmúlt fél évi óvodai tevékenységéről. Ebben az óvodában azt próbálják erősíteni a gyerekekben, amiben nem annyira jók, és arra próbálnak nagyobb hangsúlyt fektetni, amiben gyakorlásra szorulnak. Abira, Áron óvónője szerint Áron jól számol, de pl. amikor megkérdezték tőle, mennyi 7+7, a válasz 19 volt. Ez előtt eléggé értetlenül álltam, mert magyarul ilyesmi neki egyáltalán nem jelent problémát. Jó sokáig gondolkodtam ezen, beszélgettünk Áronnal is, és kiderült, hogy ő még mindig magyarul gondolkozik, és magyarul ad össze, és az eredményt fordítja svédre. Arra is rájöttünk, hogy pont a 10 és 19 közötti számok, amiknek külön nevük van svédül, és nem találhatók ki logikusan, nehézséget okoznak neki. Most úgy gyakorlunk, hogy én mondom a számot svédül, és ő magyarul, vagy fordítva, illetve felmutatom neki a számot, és neki mondania kell svédül. A gyakorlás elvileg kész, már a számok egészen százig magabiztosan fordítódnak svédre, ha a számokat leírva látja, akkor 99-ig megnevezi svédül, és 999-ig magyarul is.
Kicsit csodálkoztunk egyébként azon, hogy még mindig a magyar nyelv erősebb nála, mert bár mindkét szülője magyar, és itthon kevés kivételtől eltekintve csak magyarul beszélünk, de a környezetünkben számos ellenpéldát láttam hasonló korú gyerekeknél. Mindenesetre Áron svédre vált, amikor fáradt, vagy nagyon fel van dúlva, és a tudtomra szeretné hozni, hogy mennyire igazságtalan vele az élet, meg én. Imádom hallgatni olyankor is, annak ellenére, hogy éppen engem oszt ki. Úgy beszél svédül, mint a bennszülöttek, és ahogy én sosem fogok.

2012. január 14., szombat

Táblázat meg ilyesmik

Áron egyik kedvenc feladattípusa egyértelműen a táblázat értelmezés, diagramleolvasás. Szöveges feladat és a táblázatban foglalt adatok alapján kell megválaszolni olyan kérdéseket, hogy valaki mennyit vásárolt az adott tételből, miből van több vagy kevesebb, illetve mennyivel több, vagy kevesebb.





A napokban közölte, hogy Ő márpedig nem tud sudoku-zni, aztán adtam neki néhanyat, és kiderült, hogy mégis tud.



A többit most éppen rutinosan elfelejtettem, de helyette megmutatom, hogy ilyen szépeket rajzol:

Vasúthálózat metrómegállókkal:

 Kastély:

És mostanában így színez:

Valamint szövőnő:

2012. január 8., vasárnap

5,5... kicsit késve

Legutóbb éppen beígértük az 5 és fél éves tudástárat, készítettem is hozzá nagyjából 20 videót, közvetlenül ezután meg jól elhanyagoltam a blogot, mert kiderült, hogy nekem nem a grafománia a legjellemzőbb tulajdonságom, és ha fáradt vagyok, akkor inkább mást csinálok. Most azért megpróbálunk visszatérni egy bőséges összefoglalóval, ezúttal Áronról.

Két hónappal ezelőtt találtam rá a www.ixl.com oldalra, ami egy gigantikus matematikai feladattár óvodás kortól egészen a 8. osztályig, témakörök szerint rendszerezve. Elkezdtünk vele dolgozni, és Áron egyrészt nagyon szereti, másrészt rettentően ügyes, én magam is meglepődöm, hogy mennyire gyorsan ért meg addig sosem látott feladatokat, és oldja meg önállóan. Nem fogunk hozzá sajnos nagyon gyakran, mert az oldal angolul van, tehát nekem kell felolvasnom a feladatokat, és Áron néhány másodperc alatt oldja meg őket, így ez permanens ott ücsörgést jelent nekem. Ezt meg Áron kicsi troll fivére nem tolerálja.
Mindenesetre eddig nagyjából 10 alkalommal mégis sikerült rá időt szakítanunk. Ha megkérdezem Áront, hogy van-e kedve hozzá, akkor mindig nagyon lelkesen ül neki, és fél órán belül nem unja meg, de ma például másfél órán keresztül egyfolytában dolgozott, és ezalatt kb. 100 problémát oldott meg.

Egyszer, néhány hónappal ezelőtt elmagyaráztam Áronnak, hogy mit jelent, ha egy ábra szimmetrikus, és mi a szimmetriatengely, kapott egy kis tükröt, és lerajzoltam neki a legalapvetőbb síkidomokat, hogy kísérletezzen. Pár héttel később találtuk ezeket a szimmetria feladatokat. Tükör már nem kellett hozzá.



Törtekkel is foglalkoztunk kicsit, először csak a felek, harmadok és negyedek felismerésével, a következő szinten neki kellett kiválasztania, hogy  az ábra pl 2/3-ot, 2/5-öt, vagy 3/4-et mutat-e. Ma pedig egy feladatban az ábrák alapján Ő írta be a törteket a megfelelő helyre.





Hibátlanul felismeri a síkidomok közül a kört, a háromszöget, a négyzetet, a téglalapot, a trapézt (a nem szabályosat is gond nélkül), a paralelogrammát, az ötszöget, a hatszöget, meg a bárhány szöget is. Külön érdekes volt, hogy az olyan feladatokban, ahol az a kérdés, hogy az ábra négyzetet, trapézt, négyszöget, vagy paralelogrammát mutat-e, azonnal tudja, hogy melyik, holott összetéveszthető volna, és sosem beszéltünk arról, hogy a trapéz két oldala, a paralelogrammának meg két-két oldala párhuzamos, de simán kizárta pillanatok alatt, hogy egy szabálytalan négyszög trapéz vagy paralelogramma lett volna.
A mértani testek közül magabiztosan megvan a gömb, a henger, a téglatest, a gúla meg a kúp. Svédül tudja az egyszerűbb síkidomokat, és néhány mérteni test nevét.


Később folytatjuk...

2011. november 13., vasárnap

Egy vasárnap reggel...

Mama: - Áron, itt az a feladat, hogy fel kell ismerned, milyen 3 dimenziós testet látsz a képen. Mondom a lehetőségeket: kocka, háromszög alapú ...  őőő... Dani, mi az, aminek háromszög az alapja, és hasonlít egy piramisra?
Én: - Gúla, Mama!

További részletek az 5,5 éves tudástárról nemsokára...

2011. november 5., szombat

Lévi 21 hónapos

Ha megkérdezem Lévit, hogy hogy hívják, akkor még mindig azt mondja: "Vévi". Arra a kérdésre, hogy hány éves, mostanában viszont azt válaszolja, hogy nyolc. De igazából nem nyolc éves, mindössze 21 hónapos. 86 centi magas, és még mindig 10,8 kiló. Az evése borzalmas, még engem is sikerül alúlmúlnia. Itthon még mindig csak pépes kajákat eszik, mert a virslin, sültkrumplin és kenyéren kívül semmit darabokból álló ételt nem tűr meg a szájában. Az óvodában kicsit más a helyzet, de nem sokkal jobb ott sem. Reméljük, már nem hosszan marad ebben a formában. Pohárból viszont egyedül iszik.
Rengeteg szót használ, sokat svédül is, ebben kicsit lenyomott engem. Az alapszituációkat is nagyon jól érti svédül. Kétszavas mondatok kinyilatkoztatására inkább csak vészhelyzetben vetemedik. Vészhelyzetről meg akkor beszélhetünk, ha valami nem úgy történik, ahogy Ő szeretné.
Nagy és finommozgásokban csodásan teljesít, a hónap nagy eseménye, hogy végre megtanult kávét főzni. Én meg pizzát sütök egyedül.

Akkor most kávét főz:


2011. október 23., vasárnap

Kísérlet

- Mama, igazából több arcot kipróbáltam az óvodai fotózásnál, de ez volt a legjobb.
- Milyen volt a többi?
- Ugyanilyen.