Lévi óvodás

Lévi szerda óta óvodás, az elmúlt napok történéseiről pedig kivételesen nem Áron tudósít, mivel Ő nem volt jelen. Én viszont Lévivel együtt óvodás voltam 3 napig egyfolytában, rengeteg élményt gyűjtöttem össze, és kár lenne ebből Titeket kihagyni.

A Kadetten óvodáról nem sokat hallottunk korábban, egy ismerősünk szomszédjának személyes élményeibe volt alkalmunk egyedül betekinteni, miszerint a beszoktatás alatt az embert, meg a gyerekét is teljesen magára hagyják, és mindent a szülőnek kell csinálnia. És valóban. Csak ez nem feltétlenül negatív.

Még tavasszal kaptunk egy 4 oldalas leírást az óvodából, amiben tájékoztattak minket, hogy miként történik a kicsik beszoktatása, milyen reakciókkal találkozhatunk, amikor először hagyjuk ott őket az óvodában, hogy lehetnek nagyon boldogok, meg elutasítóak és dühösek is, amikor értük megyünk. A beszoktatás alapkoncepciója, hogy a kicsi és a szülő három teljes napon át részt vesz az óvodai csoport életében, és valóban, a pelenkázástól, az etetésen át az altatásig minden a szülő feladata. A lényeg, hogy a kicsi lássa, hogy az óvoda nem sokban különbözik az otthonától, nem egy szörnyű hely, ahol teljesen felfordulnak a napjai, hasonlóak a rutinok, csak talán egy kicsit más időben, máshogyan történnek. És persze jelen van két óvónéni, meg 10 másik kisded.

Kaptunk információkat arra nézve is, hogy az első alkalommal, amikor a szülő elmegy néhány órára, hogyan kellene elbúcsúzni a kicsiktől. Én személy szerint nagyon örültem ennek a tájékoztatónak. Habár már rutinosnak érzem magam beszoktatás terén, és abban is biztos vagyok, hogy ismerem Lévi minden rezdülését, és pontosan tudom, hogy mire hogyan fog reagálni, de nagyon profinak éreztem a tájékoztatót, meg hogy egyáltalán gondolt fordítottak rá. Megkönnyíti az óvónőknek, a szülőknek és a gyerekeknek is az óvodakezdést, ha mindenki tudja, hogy mik a feladatok, az elvárások, és mire lehet számítani.

Kicsit szkeptikus voltam azt illetően, hogy hogyan fog ez működni, hogy 3 teljes együtt töltött nap után miért lenne könnyebb neki nélkülem ottmaradni, de az eredmények komolyan lenyűgöztek. 

Az első turnusban hárman kezdték az óvodát, a 18 hónapos Axel, a 16 hónapos Tilda, és Lévi, aki majdnem 19 hónapos. Tegnap maradtak először az óvodában szülők nélkül. Amikor az óvodához értünk, Axel papája épp a kocsijába szállt be. Mire beértünk, Axel már nem sírt, vidáman játszott valamivel. Tilda mamájával a folyosón találkoztunk, Tilda már rutinos Kadetten ügyben, 4 éves nővére itt óvodás, ő két percet sírt mindössze. Lévi 15 perc után döntött úgy, hogy sírás helyett csinál inkább valami mást. Kicsit szomorkodott még, többször kijelentette, hogy "mama", de az óvodában töltött további órákat jó hangulatban élte meg. Én meg nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Innen nézve a Kadetten jó óvoda lesz nekünk. És nem utolsósorban a kigurított piros szőnyeg az Alfaskolan elé.

Az óvodai élményeimről - aminek indokával "kitéptem" Áron kezéből a klaviatúrát - végül nem írtam, de csak azért, mert eszembe jutottak az előzmények. Arról majd szerintem holnap posztolok, hogy hogyan aludtunk Lévivel az oviban, meg hogy szerintem finom volt-e az ebéd.