Szerdán Lévivel csak 2 órát töltöttünk az óvodában, csütörtökön és pénteken reggel fél 9-től délután fél 3-ig voltunk együtt a két óvónővel, Cathrine-nal (aki Áron ex-csoporttársának, és barátjának, Hampusnak a mamája) és Marieval, valamit Axellel, akinek mamája Katrin, és Tildával, aki papáját, Petert hozta magával a beszoktatásra. A hétfő pedig véletlenül úgy jött össze, hogy három papa volt óvodás a kicsikkel.
Lévi rutinosan jött-ment, ismerkedett a környezettel. Kis szépséghiba, hogy a szerves organizmusok közül nem az óvónőket, hanem Tilda papáját nézte ki magának, akivel közös poénokat fejlesztettek ki. Először egy cicákat tartalmazó könyvben keresték ki az étkező cicákat, majd mutatták egymásnak, hogy hogy eszik a cica, amin Lévi hatalmasakat kacagott. A könyv végül valahogy Cathrine-hoz keveredett, akkor Lévi odament, kivette a kezéből, és visszaadta Peternek.
Később Lévi talált egy könyvet az állatbébikről, és sorban bemutatta Peternek, hogy hogyan gurul körbe a kacsa, hogyan hörög az oroszlán, és hogyan nyalja a kutya az orrát. Mindehhez folyamatosan magyar kommenteket fűzött, én meg tolmácsoltam. Az óvónők meg javasolták Peternek, hogy Lévi érdekében délután jelentkezzen a személyzeti osztályon a kiírt állásra:)
Nekem az óvodával kapcsolatban két félelmem volt. Az egyik, hogy hogyan fog Lévi a számára nagyjából ismeretlen, svéd ízekkel megbarátkozni, amennyiben sikerül megrágnia és lenyelnie az ebédet, és hogy az én éber alvó, minden neszre felriadó kicsikém miként fog ennyi gyerek, valamint rokonaik társaságában zeneszóra elaludni.
Az első szorongásom délelőtt 11-kor vált aktuálissá, amikor a pihenőszobában kiosztódtak a matracok a kicsiknek, meg nekünk is. Mindenki le is feküdt néhány pillanatra az elvárásnak megfelelően. Tilda ezután ülve cumizgatott, Axel nekiállt elupsztítani a szoba dekorációját. Lévi egy ideig figyelte Axelt, majd úgy döntött, hogy az alváshoz nem elég optimálisak a körülmények, úgyhogy elindult körbesétálni kicsit. Arra nézve semmi nem volt az óvoda útikalauzban, hogy ilyenkor mi a teendő, de mivel ha visszafektettem, akkor ordítással reagált, a jobb lehetőség az volt, hogy hagyom sétálgatva kommentelni, míg el nem fárad. Sajnos ezt abbahagyta hamarosan, mert talált egy szekrényt, aminek az ajtaja alkalmas volt csapkodásra. Ezt meg azért mégsem hagytam, úgyhogy inkább végigolvastunk egy milliárd könyvet. És még mindig csak Tilda aludt. Axel közben a fáradtságtól egyszer lefejelte a falat, majd közvetlenül ezután a mamáját is véletlenül. Végül Lévi lett az ezüstérmes, Axel meg ezután a babakocsiban végezte, de mondjuk Lévinek könnyű volt, mert alá került hipnotizáló hintaágy végül. Én voltam az.
Másnap hasonlóan zajlott az altatás, de akkor már a ringatás sem volt elég, úgyhogy végül úgy tartottam nyitva a mesekönyveket, hogy ha látni akarta, akkor hanyatt kellett alájuk befeküdnie. Akarta, úgyhogy a 3. suttogva felolvasott mese közben végül elszenderedett.
Alvás után ebédeltünk, a roppant önálló svéd gyerekek persze egyedül ettek, míg Lévi nemhogy nem eszik, de nem is rág önállóan. A svéd szülők meg azon sem szoronganak, hogy vajon elég kaját tömött-e magába a kicsikéjük, míg én először azon aggódtam, hogy hajlandó-e betenni a szájába bármit a felszolgált menüből, majd azon, hogy a kiszemelt disznóhúst meg tudja-e rágni. Nem tudta. Akkor azon gondolkodtam, hogy hogyan lopjam ki a szájából, hogy nagyjából észrevétlen maradjon az ügy. Nem maradt, mert Lévi kikérte magának, hogy elraboljam a szájából a disznót, ő még adott volna neki pár órányi esélyt, hogy sikerüljön vele eggyé válni. Végül evett némi rozottót, és szerencsére talált magának megfelelő ízű és szerkezetű kenyeret, amivel túlélte délutánig.
Lévit egyébként kicsit sem zavarja, hogy svédül beszélnek hozzá, már hozzászokott, hogy ez előfordul ebben az országban, és meglepően jól reagál a hozzá intézett kommunikációs kísérletekre. Nyilván még nem érti, hogy mit mondanak neki, de a megfelelő vizuális háttérrel, meg a gesztusokkal együtt teljesen jól veszi az információt. Búcsúzásnál integet, és végigpiszilja az egész pedagógus gárdát. A "szia", "köszönöm" és "viszlát" kifejezéseket pedig önállóan, a megfelelő szituációkban használja svédül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése