Mostanában én vagyok Pókember. Nem nekem jutott eszembe a személyiségváltás, Gabriel és Keyan kezdték el az óvodában. Nem nagyon értettem eleinte, hogy hogyan lesz egy közönséges humanoidból pókember, ezért megtekintettük az azonos című film idevágó részeit. Azóta máshogyan reagálok a pókcsípésre, mint az emberi populáció zöme.
Náhány hete Mama egy dudort vett észre a derekamon.
- Áron, megcsípett éjszaka egy pók - mondta.
Nem szóltam semmit, gondolatban felmértem a lehetőségeimet, majd szélesen elmosolyodtam.
- Ne reménykedj, Áron, nem hiszem, hogy génmódosított pók volt, úgyhogy nem fogsz pókemberré változni.
Azért a biztonság kedvéért délelőtt az összes utamba kerülő gyerekkel és szülővel közöltem a tényt, hogy délutánra pókember leszek, hátha tényleg bekövetkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése