Pályaválasztás

A jövőm alaposan körvonalazódik így 5 évesen. Most éppen három hivatás között vacillálok. Orvos leszek, mint Papa, vagy légiforgalmi irányítótorony, esetleg építész. Szerintem Papa nem szavazna az orvoskodásra, ha megkérdezném, mert biztosan nem szeretné, hogy mások vérében dagonyázzak. A magasságom egyelőre nem predesztinál arra, hogy irányítótorony legyek, legalábbis Mama szerint. Úgyhogy egyelőre az építész kapja a legtöbb szavazatot.

Interjú

A 16 hónapos Lévi mostanában rosszul viseli, ha kamerát rántanak rá, miközben velem beszélget, és általában olajra lép. A múlt héten azonban sikerült igen ellazult állapotban előhúzni őt a fürdőkádból, és akkor készült vele egy mélyinterjú. Kamera jelenlétében is viszonylag őszintén válaszolgatott.

Érdemes komolyabban megfigyelni, hogy a "Mondd, hogy papa!" felszólításra rápillant a megnevezendő organizmusra, majd szemrebbenés nélkül az orcájába tolja, hogy "Mama". És nem, és nem lehet kizökkenteni, rá fogjuk most már kötözni Őt egy hazugságvizsgálóra.

Szülinapi parti

A bulim meg igen jól sikerült. A Lekplatsen nevű mászóvárral kibélelt játszóházban tartottuk, és 9 barátom jött el az óvodából, hogy velem együtt ünnepeljenek. 1 órát játszottunk a mászóvárban, aztán átvonultunk szervezetten a buli terembe, ahol én az asztalfőn ültem a királyi trónon. A menü hot-dog volt, jégkrém, és innivaló, amit nem sikerült azonosítanunk, valamint mindenki gyömöszölhetett az arcába számolatlanul ropit, kekszet és pattogatott kukoricát. Én még mindig ez utóbbit rágcsáltam, mikor megérkezett elém 2 torta, és énekeltek nekem.

Lévinek Mama sütött 3 darab minden mentes muffint, mert sajnos az összes tortámra allergiás továbbra is. Liszt helyett gluténmentes liszt figyelgetet benne, tojás helyett tojáspótló por, joghurt helyett pedig szójajoghurt. Lévi az első muffint bedobta az asztal alá, a másodikból harapott egyet, de undorodva kiköpte, a harmadikat pedig Mama dobta a kukába, hogy azzal Lévinek már ne legyen gondja. De ne aggódjatok, nem maradt éhes, megtalálta Papa zsebében a Junibacken belépőt, és azt boldogan megette. Volt is nagy rikoltozás, Papa visítozott, hogy "Jaj, jaj, lenyeli, vedd már ki a szájából!. Mama kivette, és akkor felismertük, hogy gondjai vannak Papának Lévi szájába nyúlásával is. Azt viszont továbbra sem tudjuk, hogy csak sosem eléggé tiszta hozzá a keze, vagy fél, hogy az ivadék megharapja. A jegy miatt ne aggódjatok, lejárt már, és úgy tűnik, néhányszor a mosógépet is megjárta Papa ingével együtt.

Miután mindenki jóllakott, megint mehettünk játszani. A buli végén kibontottam az ajándékaimat, azt mindenki érdeklődéssel követte. Szerintem mindenki roppant jól érezte magát, még a szülők is. Nike és Saga állítólag nagyon szerették volna, ha másnap is nekem lett volna szülinapom. Természetesen ugyanott. Esetleg egy év múlva, nem szeretek én sem ilyen gyorsan öregedni. Távozás előtt mindenki kapott a svéd hagyománynak megfelelően cukorkás zacskót, ezúttal lufi volt benne játékként, amit idén sikerült elkülönítenem a gumicukortól, és nem próbáltam megenni, mint tavaly Lili buliján a műanyag lovat.

Képek sajnos egyelőre nincsenek, mert erre már tényleg nem volt kapacitásunk, de még szorongatjuk Amanda-Lucia mamáját az ügyben, akinek viszont volt.

Addig nézzetek képet valami másról:

Almafán hasalok:

Lévi sapkát húz a fejére:

Reggeli tápszer:

Nathalie, Lévi és jómagam a 3. szülinapi tortán társaságában:

Házimunka

Van már nekem házimunkám is. Nem főzök egyelőre, mert az forrósággal jár együtt, és ütközik Mama egyik fóbiájával. Szendvicset sem készítek magamnak, mert magasan van a hűtő, annyira meg nem szeretek enni, hogy a szék odahúzásával fárasszam magam. Viszont szívesen törölgetek port. Feltöltöm ruhával és elindítom a mosógepet is. Csodás riasztóberendezés vagyok, Lévinek még a gondolatait is elfogom, elemzem, aztán jelzek a hatóságnak, ha veszélybe kívánja sodorni magát. Ezen kívül megetetem Lévit, ha éppen senki nem ér rá, és fürdéshez is készenlétbe helyezem Őt. Lévi a legjobb házimunkám, együttműködik és segít, nem úgy, mint a por. Nyomjátok meg a háromszög gombot, sztriptíz következik.

5 évesen...

...110 cm magas és 16,3 kg vagyok.

Önállóságban az elmúlt hetekben nagy változások történtek. Sokkal gyorsabban felöltözöm reggelente, és csak feleannyiszor kell verbálisan továbbtaszajtani engem az éppen aktuális cselekményben. A divat nem érdekel különösebben, még egészen minimális ügyet sem csinálok abból, hogy mi legyen rajtam. Egyszer például Mama Lévi kardigánját próbálta rám adni, azért sem szóltam, csak beleszorultam csendesen. A kádba ki és beszállok, valamint általában megfürdök egyedül. Fogat is mosok, de mivel a fogmosás tárgya nehezen cserélhető, ha mégis slendriánul sikálok, ezért más is mossa a fogaimat kicsit. Ezzel pedig az önállóság kategóriát le is zárhatjuk.

Evés terén is közeledtem kicsit az elvárásokhoz. Nem eszem kicsit sem gyorsabban, és lelkesebben sem, de már eszem sárgadinnyét, narancsot, uborkát, és salátát, valamint tojást, de kizárólag tojáspástétom formájában. A rántotta ötlete továbbra is kiborít.



Társas kapcsolatokban nagyon jó vagyok, mindenkivel közvetlenül viselkedem. A buszon szoktam ismerkedni szimpatikus, egyetemista korú lányokkal. Hosszan próbálok szemkontaktust teremteni, és amint sikerül, köszönök, bemutatkozom, és amíg az illető, vagy mi le nem szállunk, beszélek neki magamról.

Lévivel továbbra is nagyon jó a kapcsolatunk. Mióta szeparáltan legózom, szinte egyáltalán nem bonyolódunk perpatvarba egymással. Mikor Mama a 12 hetes Lévivel a hasában megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e kistestvért, akkor még azt feleltem: "Igen, de előbb egy kutyát." Azóta mondtam már Mamának, hogy mégiscsak jobb, hogy Lévit kaptam kutya helyett. Lévi roppant vicces teremtmény, megnevettet, ölelget és puszilgat engem, én meg az ő büszke és védelmező bátyuskája vagyok.

Soha egy pillanatig nem voltam féltékeny rá, és nem azért, mert roppant fegyelmezett vagyok. Sokan mondták, mielőtt Lévi megszületett, hogy hiába vagyok rémisztően szelíd, majd ha megérkezik a konkurrencia, biztosan kikönyököl belőlem némi féltékenységből indított agresszió, vagy ha mégsem, akkor fix, hogy csak az elfojtás kerülhet szóba lehetőségként. Nos, egyik sem. Lévi érkezése semmilyen változást nem idézett elő a személyiségemben, átmenetileg sem. Most is megkapom mindazt, amire szükségem van, fordítunk rá gondot, hogy sok önálló időt kapjak a szüleimmel. A dackorszakot is kifelejtettem az életemből, alapvetően békés, szelíd típus vagyok, valamint boldog és ugrabugra.

És akkor érkezzen a tudástár:

A hónap nagy eseménye, hogy a dupla betűket is felismerem már magabiztosan, úgyhogy végérvényesen kimondhatjuk, hogy tudok olvasni. Magyarul és svédül is. Azért ezt semmiképpen ne úgy képzeljétek el, hogy délutánonként elvonulok, és addig nem jövök elő a szobámból, amíg nem végeztem a Háború és békével. Továbbra is Mamát kényszerítem olvasásra, de bármilyen szót el tudok már olvasni, és skype-on keresztül üzeneteket váltok a nagyszüleimmel, valamint én írom a bevásárlólistát, és az aktuális ünnepekre és évfordulókra a képeslapokat. Náha kihagyok betűket azért, és a szóközöket is meglehetősen flexibilisen alkalmazom.

Az alábbi jókívánság halmazt például Vasas Dani barátom születésnapja alkalmából engedtem útjára. A svéd billentyűzeten nem találtam az é betűt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kreatívan kezeljem a kihívást:

boldog születe-snapot dani

legyensok ajande-kod

legyenfinom atorta

És hogy eloszlassuk a félreértéseket, - és itt Dorka nénikémre gondolok elsősorban, aki felől hullámokat fogtunk el az éterben ennek kapcsán - nem azért tudok olvasni, mert minden nap gyakorolnom kell. Ostor sincs közben az asztalon. A betűket az óvodában tanultam meg a samling-ok alatt, amikor egymás neveit kellett felismernünk. A betűk összeolvasását pedig 3 alkalommal gyakoroltuk 10 percig, kétszer nem ment, harmadszorra igen.

Matematikában egy kicsit továbbhaladtunk, bár nem tudunk mostanában ilyesmit békésen kivitelezni, mert Lévi mindenhol jelen van, és kicsit sem járul hozzá az elmélkedős másodpercekhez. A kétjegyű számokat magabiztosan felismerem, és hallás után leírom, a háromjegyűekben sokszor hibázok még.

A múlt félévben már beszámoltam arról, hogy a szorzással ismerkedem, ebben a félévben pedig kipróbáltuk, hogy boldogulok-e a törtek és rajzos megfelelőik összepárosításával. Ez itt a második ilyen típusú feladatom, hibátlanul megoldottam, habár Maminak nem sikerült hibátlan feladatot adnia. Szóltam is neki, hogy valami nem stimmel, kétszer szerepelt a 3/4, de csak egy ábra passzolt hozzá.

Ez meg itt még egy szorzásos feladvány:

Ebben a félévben megtanultam sakkozni. Tudom, hogy melyik bábu hogyan léphet, és üthet, valamint pontosan alkalmazom a tanultakat. Ezekkel az alaplépésekkel már komplett játszmákat bonyolítunk Mamival, aki kicsit sem jobb sakkban, mint én, így méltó ellenfelei vagyunk egymásnak. Sakkozni Polgár Judit: Sakkjátszótér című könyvéből tanultam, bár az ottani feladványok nem mindig voltak könnyen értelmezhetőek. Ezért vettünk egy CD-ROM-ot, ami gyerekeket tanít sakkozni egy mesén keresztül, vannak gyakorlási lehetőségek, lehet speciális lépéseket tanulni, lehet magyarázatért folyamodni, és játszmákat játszani a géppel, mindezt svédül. De a svéd nyelv már kicsit sem jelent gondot.

5