Önállóságban az elmúlt hetekben nagy változások történtek. Sokkal gyorsabban felöltözöm reggelente, és csak feleannyiszor kell verbálisan továbbtaszajtani engem az éppen aktuális cselekményben. A divat nem érdekel különösebben, még egészen minimális ügyet sem csinálok abból, hogy mi legyen rajtam. Egyszer például Mama Lévi kardigánját próbálta rám adni, azért sem szóltam, csak beleszorultam csendesen. A kádba ki és beszállok, valamint általában megfürdök egyedül. Fogat is mosok, de mivel a fogmosás tárgya nehezen cserélhető, ha mégis slendriánul sikálok, ezért más is mossa a fogaimat kicsit. Ezzel pedig az önállóság kategóriát le is zárhatjuk.
Evés terén is közeledtem kicsit az elvárásokhoz. Nem eszem kicsit sem gyorsabban, és lelkesebben sem, de már eszem sárgadinnyét, narancsot, uborkát, és salátát, valamint tojást, de kizárólag tojáspástétom formájában. A rántotta ötlete továbbra is kiborít.
Társas kapcsolatokban nagyon jó vagyok, mindenkivel közvetlenül viselkedem. A buszon szoktam ismerkedni szimpatikus, egyetemista korú lányokkal. Hosszan próbálok szemkontaktust teremteni, és amint sikerül, köszönök, bemutatkozom, és amíg az illető, vagy mi le nem szállunk, beszélek neki magamról.
Lévivel továbbra is nagyon jó a kapcsolatunk. Mióta szeparáltan legózom, szinte egyáltalán nem bonyolódunk perpatvarba egymással. Mikor Mama a 12 hetes Lévivel a hasában megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e kistestvért, akkor még azt feleltem: "Igen, de előbb egy kutyát." Azóta mondtam már Mamának, hogy mégiscsak jobb, hogy Lévit kaptam kutya helyett. Lévi roppant vicces teremtmény, megnevettet, ölelget és puszilgat engem, én meg az ő büszke és védelmező bátyuskája vagyok.
Soha egy pillanatig nem voltam féltékeny rá, és nem azért, mert roppant fegyelmezett vagyok. Sokan mondták, mielőtt Lévi megszületett, hogy hiába vagyok rémisztően szelíd, majd ha megérkezik a konkurrencia, biztosan kikönyököl belőlem némi féltékenységből indított agresszió, vagy ha mégsem, akkor fix, hogy csak az elfojtás kerülhet szóba lehetőségként. Nos, egyik sem. Lévi érkezése semmilyen változást nem idézett elő a személyiségemben, átmenetileg sem. Most is megkapom mindazt, amire szükségem van, fordítunk rá gondot, hogy sok önálló időt kapjak a szüleimmel. A dackorszakot is kifelejtettem az életemből, alapvetően békés, szelíd típus vagyok, valamint boldog és ugrabugra.
És akkor érkezzen a tudástár:
A hónap nagy eseménye, hogy a dupla betűket is felismerem már magabiztosan, úgyhogy végérvényesen kimondhatjuk, hogy tudok olvasni. Magyarul és svédül is. Azért ezt semmiképpen ne úgy képzeljétek el, hogy délutánonként elvonulok, és addig nem jövök elő a szobámból, amíg nem végeztem a Háború és békével. Továbbra is Mamát kényszerítem olvasásra, de bármilyen szót el tudok már olvasni, és skype-on keresztül üzeneteket váltok a nagyszüleimmel, valamint én írom a bevásárlólistát, és az aktuális ünnepekre és évfordulókra a képeslapokat. Náha kihagyok betűket azért, és a szóközöket is meglehetősen flexibilisen alkalmazom.
Az alábbi jókívánság halmazt például Vasas Dani barátom születésnapja alkalmából engedtem útjára. A svéd billentyűzeten nem találtam az é betűt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kreatívan kezeljem a kihívást:
boldog születe-snapot dani
legyensok ajande-kod
legyenfinom atorta
És hogy eloszlassuk a félreértéseket, - és itt Dorka nénikémre gondolok elsősorban, aki felől hullámokat fogtunk el az éterben ennek kapcsán - nem azért tudok olvasni, mert minden nap gyakorolnom kell. Ostor sincs közben az asztalon. A betűket az óvodában tanultam meg a samling-ok alatt, amikor egymás neveit kellett felismernünk. A betűk összeolvasását pedig 3 alkalommal gyakoroltuk 10 percig, kétszer nem ment, harmadszorra igen.
Matematikában egy kicsit továbbhaladtunk, bár nem tudunk mostanában ilyesmit békésen kivitelezni, mert Lévi mindenhol jelen van, és kicsit sem járul hozzá az elmélkedős másodpercekhez. A kétjegyű számokat magabiztosan felismerem, és hallás után leírom, a háromjegyűekben sokszor hibázok még.
A múlt félévben már beszámoltam arról, hogy a szorzással ismerkedem, ebben a félévben pedig kipróbáltuk, hogy boldogulok-e a törtek és rajzos megfelelőik összepárosításával. Ez itt a második ilyen típusú feladatom, hibátlanul megoldottam, habár Maminak nem sikerült hibátlan feladatot adnia. Szóltam is neki, hogy valami nem stimmel, kétszer szerepelt a 3/4, de csak egy ábra passzolt hozzá.
Ez meg itt még egy szorzásos feladvány:
Ebben a félévben megtanultam sakkozni. Tudom, hogy melyik bábu hogyan léphet, és üthet, valamint pontosan alkalmazom a tanultakat. Ezekkel az alaplépésekkel már komplett játszmákat bonyolítunk Mamival, aki kicsit sem jobb sakkban, mint én, így méltó ellenfelei vagyunk egymásnak. Sakkozni Polgár Judit: Sakkjátszótér című könyvéből tanultam, bár az ottani feladványok nem mindig voltak könnyen értelmezhetőek. Ezért vettünk egy CD-ROM-ot, ami gyerekeket tanít sakkozni egy mesén keresztül, vannak gyakorlási lehetőségek, lehet speciális lépéseket tanulni, lehet magyarázatért folyamodni, és játszmákat játszani a géppel, mindezt svédül. De a svéd nyelv már kicsit sem jelent gondot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése