A másik észrevétel, ami az óvónőkben felmerült Áronnal kapcsolatban az volt, hogy Áron túl kedves. Igen, pontosan így fogalmazott Abira. Azt azért kevéssé értettem, hogy ez miért egyfajta problémaként van tálalva, és mindjárt nagyon együtt is éreztem velük, hogy el kell viselniük nap mint nap "túl kedves Áront". Igazából ők arra szeretnék terelgetni Őt, hogy időnként konfrontálódjon, mondjon ellent más gyereknek, ha valami nem tetszik neki. Játsszon többször vezető szerepet a játékokban. Észrevétel volt még, hogy ha hívják játszani, akkor is megy, ha az adott gyerekhez, vagy játékhoz nincs akkora kedve.
Én nagyjából mindegyik észrevételt túlzásnak érzem, mert igenis konfrontálódik, ha a helyzet megérett rá. Igen, sosem verekszik, akkor sem üt vissza, ha őt bántják, csak mélységesen felháborodik, és maximum ráordításos technikát alkalmaz. Nem hiszem, hogy ezen változtatni kellene, mert az nem Ő lenne. Ha valamihez nincs kedve, akkor azt igenis megmondja, és amikor valaki hívja játszani, akkor nyilván azért megy, mert van kedve hozzá mégiscsak. Elmondtam Abirának, hogy Áron máshogyan szocializálódik itthon, ezért jöhetett létre ez a kis "rendellenesség". Abira meglehetősen hitetlenkedve fogadta, hogy Áron és Lévi még soha nem ütötték meg egymást, ha nézeteltérésük támad, az maximum nyekergés formájában manifesztálódik. Akkor Abira megkérdezte, hogy ez a tulajdonság vajon melyikünk örökítette a fiúkra, mindjárt nagy egyetértésben rá is kentük Danira az egészet.
Mindenesetre én azt gondolom, hogy ezek valóban problémaként merülhetnének fel, ha Áron egyebként egy visszahúzódó, önbizalomhiányos gyerek volna, de erről még nyomokban sincs szó. Roppant népszerű a csoportjában, magabiztos, az önbizalma pedig hála a folyamatos táplálásnak a papája részéről, meg az enyémről is, kifejezetten egészségesnek mondható. Egyszerűen csak szelíd, megválogatja a harcait, tudja, hogy vannak dolgok, amikben nem érdemes konfrontálódni. És nem akarja a barátait megbántani.
Éppen a napokban mesélt Sixtennel, a kis vadóc 5 éves barátjával kapcsolatban egy történetet:
"Mama, annyit beszéltem Sixtennek Liliről, hogy Sixten azt mondta, ő is szerelmes akar lenni Lilibe. De én ezt nem akarom, meg azt sem, hogy Sixten szomorú legyen, úgyhogy inkább rossz címet és kapukódot adtam neki."
Hát, ilyen kisfiú Áron, és igazából nekünk nagyon bejön. Nem változtatnánk rajta semmiképpen.
Vicces, hogy az a gond, hogy túl kedves. :D Dávid se verekedett soha, de mióta óvodába jár, mikor őt bántják, ő is elagyabugyálja, bár nem túl durván a középsőt, de a legkisebbet nem bántaná. Én szoktam azért arra bíztatni, hogy lökje el azt, aki bántja, vagy fusson el, de a futást szokta választani.
VálaszTörlésJó, hogy Áronék ilyen kedvesek egymással, bár én azon sem botránkozom meg, ha a fiúk picit birkóznak egymással.
Edit
Aron,
VálaszTörlésregen hallottunk rolatok :-) Hogy vagytok?