Tegnap detektáltuk, mivel ki volt írva egy papírra, hogy Lévi óvodájában kitört a bárányhimlő. A szüleink 2 perc különbséggel pánikrohamot kaptak, mert én ugyan már be vagyok oltva, de Lévi oltása még tervező fázisban van éppen, mert sosem elég egészséges egy kiadós oltáshoz.
A hírre azonban a tervezés azonnal kész lett, és ma délelőtt Lévit beoltattuk bárányhimlő ellen. A lehetőségek, -amelyek közül sajnos nem mi választunk- az alábbiak.
- már fertőzött, de az oltás hatására nem, vagy csak enyhe formában tör ki rajta a kór
- nem fertőzött, az oltás hatására ugyanaz történik, mint eggyel feljebb
Harmadik lehetőség meg lehetőleg ne legyen szerintünk.
Az oltás egyébként majdnem jól sikerült, csak egy része ment mellé, mert Lévi feszítette a lábát, és az közismert, hogy Ő szupererős. Papa ettől csak kicsit borult ki, de hamar rendbejött, mert valószínűleg elég annyi is, amennyinek sikerült bejutnia. Hazafelé pedig felrakta Lévit és Mamát a buszra, de egy nagyon köhögő kisgyerek is felszállt, úgyhogy Papa ki is jelentette, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Mama akkor biztonságos távolságba helyezte Lévit, de Papa akkor már átzuhant a ló másik oldalára, és kényszeredetten figyelte a köhögő kisgyereket a játdáról, a nyitott buszajtón keresztül. Mama akkor a kezét a nyaka előtt elhúzva, jelezte neki, hogy ezt most már abba kell hagynia, de Papa félreértette, és felhúzta a cipzárt a gallérján.
Az elvégzendő tanfolyamok listájára felírtuk Papának az életmenedzsment, és a svéd mellé a jelbeszédet is, de addig is kapott a kezére egy kullancs műtetoválást, elismerésül az elmúlt napokban nyújtott teljesítményéért, meg azért is, mert az a kedvenc állata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése