Sport

Idén is járok úszóiskolába, mivel tavaly nem nagyon, vagy inkább nagyon nem sikerült megtanulnom úszni. Más helyet választottunk, egyrészt mert a környezetváltozás talán segít kilendülni a holtpontról, valamint az új úszodában Lévit nem kell kézben lóbálni az úszóiskola teljes időtartama alatt, hanem van hely neki is pancsolni. Az előző úszodában erre nem volt lehetőség, merty minden négyzetcentiméteren úszóiskola és edzés zajlott.

Idén is kaptam lehetőséget, hogy kipróbáljak 12 különböző sportot. Most élünk vele, mert Nagyi szerint nekem küzdősportra kéne járnom. Egyrészt osztjuk a véleményét, mert ugyan nem vagyok kicsit sem verekedős, de bátor sajnos igen, meg szuperhős is, és több alkalommal próbáltam már verekedő feleket szétválasztani, illetve elrabolt macit a tulajdonosának visszaszerezni. Az meg mindenféle önvédelmi tudás nélkül előbb-utóbb veszélyes lesz rám nézve. Mondjuk azt nem gondoljuk, hogy egy alkalom alapján fogom tudni eldönteni, hogy tetszik-e az adott sportág, de nem kukacoskodunk ezen egyelőre.

Szombatonként járok táncolni is, mert szeretem. 4-5 évesekkel vagyok egy csoportban a Funkykids fedőnevű tánciskolában, és elvileg valamilyen koreográfiát fogunk tanulni. Aztán meg jól előadjuk az összeverődött rokonság előtt. Már hegyezzük a kamerát.

Lévi 20 hónapos...

... és mi még a 19. hónapfordulójáról sem írtunk. Nem is fogunk már, inkább kaptok egy összefoglalót az utóbbi 2 hónap eredményeiről.

Lévi 85 centi és még mindig 10,5 kiló. Az óvodában boldog, tevékeny, az óvónéniket és a gyerekeket a nevükön szólítja és ölelgeti, érkezésnél és távozásnál önállóan köszön, ellenállás nélkül alszik, csak éppen enni nem hajlandó. Vagyis de, kenyeret ebéd helyett, valamint mazsolát, virslit, és gyümölcsöt. Ez nem éppen optimális, ezért az óvónénik felajánlották, hogy ha nem fogadja be Lévi lelke az aktuális menüt, akkor kaphat üveges bébiételt, amit viszont szeret. Ez pedig nagyon kedves tőlük, mert várhatjuk ugyan, hogy majd egy idő után megtörik az éhségtől, és mégis a szájába helyezi az ételdarabokat, de a Salamon fiúk azért nem adják fel ilyen puhán, amit egyszer elhatároznak.

Pohárból ügyesen iszik. A poharat nem ő tartja, természetesen. Hatékonyan épít lego duploval. Belekezdtünk némi oktatásba is, hogy Ő se csak úgy nőjön, mint egy kiló répa. Már rávehető, hogy a dolgokat színek szerint szortírozza. Arra is, hogy azonos képeket keressen, és egymásra helyezze őket, és ezzel új értelmet adtunk a Lotto, és a Sudoku tarsasjátékaimnak.

Formabedobókkal könnyen boldogul. Ha megkérjük, hogy számoljon, akkor mondja, hogy egy, kettő, és aztán a négy, valamint a nyolc következik, de nem tudjuk még, hogy miért csak a kettő hatványait hajlandó mostanában megnevezni. Végre hajlandó végighallgatni a meséket. Na jó, azért szorítjuk ám a könyv oldalát erősen, de már nem borul meg, ha nem tud lapozni. Ma egy gyönyörű nyakláncot fűzött, de sajnos megtartotta magának. Biztos csinál még egy csomó dolgot, csak azokat mind elfelejtettük.

Lévi Nathalieval minigolfozik:

Valamint velem együtt csíkos:

És itt van egy rakás másik Salamon társaságában (Papa egér fülekkel, Dorka, Nathalie, én, és Lévi):

Nyuszi

Az meg nem úgy van ám, hogy az ember berakja Lévit valamelyik kisvakond epizód elé, és miközben a kicsi lény fókuszál a történetre, addig elolvas a munkájához ezt-azt. Inkább úgy van, hogy Lévi megjósolhatóan legalább annyit fog beszélni, mint én, és ahelyett, hogy csak simán bambulna a képernyőre, folyamatosan kommentál. Arra pedig illik figyelni, és reagálni. Aki pedig nem néz fel a papírjaiból, és képes csak annyit válaszolni, hogy "aha", az úgy jár, hogy hamarosan rámásznak, az arca két dundi kéz közé szorul, és 3 centiről kiabálódik bele az arcába, hogy "NYUSZIII!"

Őróla beszélünk:

Műhold

Áronkám, látom, mindenről van véleményed - mondta Papa egy este, miután félórát beszéltem levegővétel nélkül. - Tudnál esetleg valamit mondani a műholdakról?

Az az információ már megvolt, hogy a mőholdakról sugározzák a TV adást, a többi részletet meg nem volt nagyon nehéz kitalálni.

- A műholdak fent vannak az űrben, és az űrhajósok felmennek oda, beöltöznek mindenféle ruhákba, és előadják a műsorokat.

Hosszas kacarászás után azért kaptam az orcámba egy Power Point prezentációt a műsorszórás mikéntjéről. Mama mondta, hogy elméletben az én ötletem is működhetne, ha nem volna túl drága és kockázatos ennyi színészt, műsorvezetőt, meg rajzfilmfigurát kilőni az űrbe.

A fotónak semmi köze a bejegyzéshez, az Orczy kalandparkban készült még a nyáron, közvetlenül azután, hogy megtudtam, alacsony vagyok ahhoz, hogy felmehessek a drótkötélpályára.

Nagyon kedves

Azt már tudjátok, hogy Mama térdeiért kifejezetten odavagyok. Meg úgy általában minden részletért, ami Mamához tartozik. Mostanában a bókolást hálaadással szoktam ötvözni.

- Mama, nagyon köszönöm, hogy megszülethettem. És köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. És amikor meglátlak, úgy szeretlek. Nagyon kedves vagyok, amikor ilyeneket mondok?

Amikor meg Balatonfenyvesen nyaraltunk 2 napig, Lévi, Mama és jómagam hármasban aludtunk egy ágyban. Lévi épp azon szerencséje felett örvendezett, hogy Mama bekerült az ágyába, és éppen röhögcsélve puszilgatta Mamát alvás helyett, amikor megragadtam az alkalmat egy újabb köszönetnyilvánításra.

- Mama, van valami, amit még sohasem köszöntem meg nektek. Nagyon köszönöm, hogy kaptam egy testvért.

Új barát

Azon kicsit aggodalmaskodtunk, hogy az új óvodámban nincs a csoportomban rajtam kívül 5 éves fiú, mert azért nőkkel nehéz szuperhősöst játszani. A probléma hamarosan megoldódott.

- Én: - Mama, tudod, hogy hívják az óvodában a legjobb barátomat?

- Mama: - Hogy hívják?

- Én: - Úgy hívják, hogy Camelia. És képzeld, már sikerült egy gyereket rávennem, hogy higyjen a szellemekben.

- Mama: - És ki az a gyerek?

- Mama: - Hát Camelia.

Camelia tehát megmentette az utolsó óvodai évet. Ő egyébként lány, és 5 éves. Vannak neki barátnői, és amikor délután Cameliával egymást átölelve elbúcsúzunk egymástól, akkor még két lány szokott csatlakozni az öleléshez.